Zümi kalandjai - Zümi és a mézes reggel

Volt egyszer, nem is olyan messze, egy virágokkal teli rét szélén egy aprócska kaptár.

Ott lakott Zümi.

Zümi nem volt akármilyen méhecske. Ő volt a kaptár egyik legkíváncsibb lakója. Mindent tudni akart.

Miért bújik elő tavasszal az első hóvirág?
Hová tűnik a nap, amikor este lesz?
Miért illatosabb az egyik virág a másiknál?
És vajon miért olyan finom a méz, amit a méhek egész nyáron szorgalmasan készítenek?

Zümi minden reggel elsőként ébredt.

Felvette a kis zöld kantáros nadrágját, belebújt a sárga gumicsizmájába, fejére csapta a szalmakalapját, és már indult is volna.

Csakhogy aznap reggel valami hiányzott.

Zümi visszament a konyhába.

– A mézes teám! – kiáltotta.

A bögréjébe forró vizet töltött, majd elővett egy nagy kanalat.

– Na, lássuk csak… ma milyen mézzel induljon a nap?

Zümi sokáig nézegette a mézes üvegeket.

Akácméz?
Hársméz?
Vegyes virágméz?

Aztán megakadt a szeme az erdei mézen.

– Ma ezt választom!

Belecsurgatott egy jó kanállal a teájába, megkeverte, és elégedetten kortyolt bele.

– Hmmm… ez aztán igazi erdei íz! – mosolygott.

Zümi szerette az ilyen reggeleket. Amikor még harmatos volt a fű, a virágok éppen ébredeztek, a kaptár körül pedig halk zümmögés jelezte, hogy kezdődik a nap.

Felkapta a kis méhészkalapját, és kilépett az ajtón.

– Na, nézzük, mit tartogat ma nekem a rét!

Repült egyet a százszorszépek fölött, bekukkantott a levendulák közé, majd egyszer csak…

BUMM!

Zümi nekirepült valaminek.

– Jaj! Mi volt ez?

Egy hatalmas, öreg tölgyfa ága állta útját.

Zümi kíváncsian nézett fel.

Az ág alatt valami furcsát vett észre.

Egy apró, régi méhkaptár lógott a fán.

– Ezt még sosem láttam! – csodálkozott.

Közelebb repült.

A kaptár mellett egy kis fa táblácska lógott. Zümi letörölte róla a port.

Ez állt rajta:

"Aki kíváncsi, az mindig talál valami újat."

Zümi elmosolyodott.

– Hát akkor jó helyen járok!

És bizony nem is sejtette, hogy ezzel a mondattal kezdődött élete első nagy kalandja…

Mert amikor lenézett a fa tövébe, egy apró, csillogó ösvényt vett észre, amely egyenesen bevezetett az erdőbe.

– Vajon hová vezet?

Zümi megigazította a kantáros nadrágját.

Aztán a gumicsizmájára nézett.

– Erre biztosan szükségem lesz!

És már indult is.

🌿🐝🍯

Vajon mit talál Zümi az erdő mélyén?

Ezt hamarosan megtudjuk…

Addig is, gyere és alkoss velünk! 

Mentsd le a szinezőt, és keltsd életre azokkal a színekkel, amikkel TE szeretnéd!

Jó alkotást!

🐝 Zümi kis mézes gondolata

"Egy új nap mindig tartogat valami felfedeznivalót. Csak el kell indulni!"